![]() |
|


Kedves Anyuka !
Problémaként írja levelében,hogy kislánya újabban nem vesz részt szívesen az addig kedvelt szabadidős programokon. Mint említi a kicsi jelenleg két és fél éves, és hogy mindig is szüksége volt az ön biztonságot nyújtó jelenlétére, támogatására. Ebben a korban egyrészt rendkívül önállóak kezdenek a kicsik lenni, mindent saját maguk szeretnének megtenni, másrészt még nincs kialakult veszélyérzetük, úgyhogy igencsak rászorulnak a szülői támogatásra. Említette levele első sorában, hogy azért érezhető ez a változás, mert régebben gyermeke simulékony, könnyen alkalmazkodó gyermek volt, aki hamar elfogadta szülei véleményét- ez a helyzet a dackorszak beköszönte után megváltozott, és most (bár inkább otthon, a szüleivel szemben) szeretné ő kieszközölni akaratát. Mivel fejlődése következtében a gyermek rájön, hogy ő egy különálló személyiség, aki tetteivel befolyásolhatja környezetét, mindent szeretne önállóan kipróbálni, ezáltal megmutatni a külvilágnak, hogy neki is van akarata, és módszerei, hogy azt keresztülvigye. Ez a túlzott önállóság viszont kettős érzelmekkel tölti el a gyereket - ettől ijedhetett meg az ön alapjába véve érzékeny kislánya, és emiatt vágyik fokozottabban édesanyja közelségére. Ilyen életkorban teljesen természetes, hogy a gyermekek tartanak az idegenektől, rettegnek a szülőktől való elszakadástól még pár óra erejéig is.
Azt is el tudom képzelni, hogy a napi szintű foglalkozást, foglalkoztatást elégelte meg gyermeke - lehet, hogy egy ideig szívesebben időzne önnel és más gyerekkel a játszótéren, vagy egy játszóházban, ahol szabadon tevékenykedhet, mint egy irányított foglalkozáson - ezt kifejezendő szaladgál, figyelmét nem tudják lekötni a programok.
Lehet , hogy egyelőre érdemes lenne kipróbálni, hogy egy pár hét erejéig szüneteltessék a foglalkozásokat, vagy azok egy részét, ahol inkább problematikus az elindulás, vagy az ottlét. Ez csak felesleges feszültséggel tölti el mind a szülőt, mind a gyermeket, és ha figyelmét nem köti le a foglalkozás, akkor sem fejlesztő hatása, sem élménytadó eredménye nincs. Pedig hát az lenne az elsődleges célja a programoknak, hogy élményt adjon és jó érzést mind a gyermeknek, mind a szülőnek. Talán egy idő elteltével ő maga is hiányolni fogja az éneklést, a sportot, és szabad akaratából szeretne menni. Addig is lehetne olyan közösségbe járni, ahol kötetlenebb foglalkozások vannak, és jól érzik magukat mindketten: pld. játszótér, játszóház.
A bölcsőde akkor lenne jó ötlet, ha a gyermek nem büntetésként élné meg a szülőktől való elszakadást amiatt, hogy a programokon rosszul viselkedett. Viszont ha arra következtet, hogy emiatt küldték őt bölcsibe, nem fog szívesen menni , és rossz élményekkel indulhat az óvodába lépéskor is. Ki lehetne esetleg találni egy próbanapot, de ha nem érzi jól magát a kicsi, nem érdemes erőltetni, úgy látszik, hogy ő még nem érett meg erre a helyzetre. Biztatásképpen azt mondanám, hogy a kétéveskori félénk viselkedés egyáltalán nincs összhangban a későbbi személyiséggel, egy pár hónap múlva is, óvodába lépésekor már talán a közösség lelke is lehet belőle.
Üdvözlettel: Andree Tünde
Andree Tünde ![]() |
| Titulus: | |
| Beosztás: | gyermekpszichológus |
| Telefon: | |
| E-mail: |
![]()
| ![]()
| ||


![]() | Csirke pikánsan töltve Elkészítem > | |
![]() | Burgonyával rakott cukkini Elkészítem > | |
![]() | Hamupipőke - alkoholmentes koktél Elkészítem > | |
![]() | Zöldséges nokedli 9 hónapos kortól Elkészítem > |
