Kategória:

nincs Babaápolás Babakonyha Csecsemőgondozás Diéta Gyerekbetegségek Gyermeknevelés Nőgyógyászat Pénzügyek Pszichológia Szépségápolás TB és családpolitika Várandósság

Szöveg:

Agresszivitás
Tisztelt Tünde!
Szeretnék az előző levélhez hozzászólni, ill. kérdezni.
Nekem is 2 éves a kisfiam és sajna ő is agresszív néha. 100%-ig tudom, hogy én vagyok az oka. Elég heves a vérmérsékletem és egyedül nevelem. Soha nem ütném meg. Mi is elkezdtük a beszoktatást a bölcsibe, de nem ment, biztos azért is, mert igazából én vagyok az egyetlen, aki fix az életében. Akkor kezdte a verekedést. Mindig én kaptam. Abbahagytuk a bölcsit, lecsendesült benne és nem ütött azután. Viszont most megint tettem egy próbát a bölcsivel, és megint üt mindenért. Pl.:nem engedi a fogát megmosni, lefogom a kezét és rögtön üt. Az apját isteníti, aki heti 3-szor látja. Ő nem követel semmit tőle, csak a játék van. Tehát én a mumus vagyok. Pedig teljes áldozatot hoznék érte és mégsem engem illet ezzel a szeretettel, ez fáj is. A kérdésem az, mi a helyes viselkedési forma ebben a helyzetben? Szabad hangosan rászólni, ha nagyon ideges vagyok, hogy kezeljem a helyzetet? Nagyon durva lenne a mi esetünkben a gyors beszoktatás a bölcsibe? Mivel a hosszú nem ment. Mekkora törés ez egy gyereknek és maradandó egy érzékenyebb lelkületű gyerekben?
Köszönöm!

Kedves Olvasó!

Nem említette levelében, mióta neveli egyedül kisfiát, de valószínűnek gondolom, hogy a bölcsi, mint alternatíva a válása után jöhetett szóba.Gyermekének már az is nagy terhet jelentett, hogy édesapját csak ritkábban láthatja, de most úgy is érezhette magát, hogy teljesen egyedül maradt - ezt a szorongását, az elhagyatottság-érzését fejezi ki ő agresszivitás formájában. Mivel pedig, mint említette, Ön az egyetlen fix pont az életében, az a személy, aki a legtöbb szeretetet adja neki, és akiben biztos, hogy nem fogja elhagyni - Ön lett ennek az agresszív magatartásnak a szenvedő alanya. Édesapját nem bántja, hiszen az együtt töltött idő alatt igyekszik minél inkább megfelelni neki (hiszen minden elvált szülő gyermeke titkon azt reméli, szülei egyszer kibékülnek), és az apuka is, mint említi, inkább a kellemes részét veszi ki a gyermekkel való foglalkozásnak, a nevelés, irányítás, a keretek kiszabása inkább Önt terheli. Egy kétéves gyermek nevelése pedig még két személynek is elég gondot okoz, viszont az Ön esetében - aki egyben a szeretetet és a szigort is képviseli, ami eléggé kettős szerep - ez a teher még nagyobb, gondolom ez is az oka, hogy, mint írja, alkalmanként feszült.

Mielőtt a kérdéseire válaszolnék, szeretném megnyugtatni, hogy bár Önnek ez nem ennyire szembeötlő, kisfia biztosan nagyon szereti Önt, csak hát egy válást, bölcsibe szoktatást nehezen visel egy kisgyermek ennyi idősen.

Fontos lenne, hogy ha Önnel agresszív, megüti, akkor nagyon határozottan jelentse ki neki, hogy ezt nem szabad, fogja meg mindkét kezét, és nézzen a szemébe, de ezt tegye idegesség, feszültség nélkül, mégis úgy, hogy érezze a kicsi helyzet súlyát. Próbálja nem tovább élezni a helyzetet azzal, hogy idegesen rászól, rákiabál, hisz ekkor a kicsi vagy tovább folytatja a piszkálódást, ütögetést, vagy elsírja magát, ez pedig mindenkinek rossz.

Mindenképpen akkor fog megnyugodni a kisfia, ha érzi, a környezete is megnyugodott, ha végleg lecseng a válás érzelmi visszhangja Önben és gyermeke édesapjában. Nagyon fontos lenne megbeszélni az apukával, hogy akkor is, ha csak háromszor találkozik egy héten kisfiával, ebben a rövid időszakban is szükséges a következtesség, az Ön által is elvárt szabályok betartatása. Úgy vélem, ez lenne az elsődleges szempont, a bölcsődébe szokás utána már nem lenne túlságosan nagy probléma. A beszoktatási módok közül (gyors és lassú) mindegyik megviseli a gyermeket egy ideig, természetesen életre szóló traumát nem okoz a bölcsődébe járás - viszont azt is figyelembe kell venni, mennyire készült fel már a kicsi a szüleitől való huzamosabb távollétre.

Üdvözlettel: Andree Tünde

Andree Tünde

Titulus:
Beosztás:	gyermekpszichológus
Telefon:
E-mail:

Kedves Olvasó ! Engedje meg , hogy bemutatkozzam. Nevem Andree Tünde Eszter, pszichológusként dolgozom immár tizenegy éve . Ezen hosszú évek alatt különböző életkorú gyermekekkel foglalkoztam, próbáltam megérteni lelkivilágukat, segíteni rajtuk , de legelső sorban úgy vélem, rengeteget tanultam és kaptam is tőlük - hiszen ki a legőszintébb, akit nem lehet becsapni? Ki tudja pontosan megérezni a felnőtt legapróbb rezdüléseit és megfelelően reagálni rá, ha nem kicsinyünk... Nehéz szerep a szülői, ezt gyakorló anyukaként magam is állíthatom, nem működik mindig minden úgy, ahogy a könyvekben le van írva, hiszen minden gyermek, szülő, család és szituáció más és más , nem lehet az eseteket szűk kategóriákba szorítani. Ebben ajánlanám fel segítségemet : bátran írjanak, ha aggódnak gyermekük fejlődésével, érzelmi állapotával kapcsolatosan, ha nevelési tanácsadásra van szükségük , vagy csak megválaszolatlan kérdéseik vannak. Válaszaimmal törekedni fogok arra , hogy szakértelmem szerint a legmegfelelőbb tanácsot adjam Önöknek.

Andree Tünde által megválaszolt kérdések listája

Zenés vasárnapi korzó az Andrássy úton
Budapest, Andrássy út, 2010-09-05 Bábsziget a Vaskakassal
Győr, Radó-sziget, 2010-09-05 Levente Péter és Gryllus Vilmos
Budapest, SzeptEmber Feszt, 2010-09-05 IX. Szilva-Nap
Szilvásvárad, Szalajka-völgy, 2010-09-04 További programok »

		Diós és mákos beigli Elkészítem >
		Zöldséges tészta Elkészítem >
		Túrógombóc, ahogy én készítem Elkészítem >
		Spárgás spagetti Elkészítem >

---

További receptek »

---

További képek »