"Azt mondják, jeges csönd telepszik arra a házra, melynek lakói már nem szeretik egymást. Mi ezzel ellentétben kiordítottuk a bánatunkat. Az ordítással megszűnt a feleségem és köztem minden érzés és skrupulus. Az ordítós fázis után gyűlölködő csendespihenő következett. Ha a nejem miatt szenvedek, miért ne kínoznám őt is - gondoltam akkor. A tehetetlenség és elkeseredés őrültté tett, és a megoldás lehetőségének megszűntével már csak gonosz kísértetként mászkáltam a nagy családi házban.

Ötödik éve voltunk házasok, és már tizenhárom éve ismertük egymást. Ha azt állítom, hogy nagy hiba volt elvenni Ellát, akkor ne higgyék, hogy azt állítom, nem szerettem. Dehogynem! Fülig bele voltam esve, mégis volt már akkor valami hátsó, sanda gyanúnk, hogy teljesen másként vélekedünk a világról, illetve a párkapcsolatokról.

Azért léptem be a házas-kötelékbe, azaz tettem meg a végzetes lépést, mert elhittem, amit sokan hisznek, ill. amiben reménykednek, hogy a házassági papír majd elsimítja az összes ellentétet. Hiba! Minden csak még rosszabb lett, még nagyobb hullámokat vert a különbözőségünk. Ella régebben akceptálta, hogy kell nekem a lelki szabadság, a kötetlenség az alkotáshoz. Ő is elég laza és jó kedélyű volt. Elértük a harmincat. Ő egyre gyakrabban beszélt egy szép nagy házról és gyerekekről. Talán ez volt a reakciója a hosszú, kötetlen kapcsolatunkra?! Régebben egyszerre volt igazi vad szerető és vagány haver. Mindent együtt csináltunk, és az egész kapcsolatban volt valami bohém. Na már most, én egyetértettem vele a gyerekkérdésben, de egyszerre egy is elég lett volna. Nem terveztem előre, hányat szeretnék összesen. A ház kérdése meg igazán mellékes volt. Nem rossz körülmények között laktunk! Szeretem úgy alakítani az életemet, ahogyan a lehetőségek adják. A muszáj-azonnal szókapcsolat megrémiszt. Ella akkor a legboldogabb, ha az élete a következő 200 évre meg van szervezve.

Fura dolog, ahogyan a nők megváltoznak. A bohém együttélés után a házasságban új habitussal, mint egy sárkánygyík előbújnak a hímestojásból, és vonallá összeszorított szájjal követelik a biztonságot. Én érzékeltem ezt az igényét, éppen ezért házasodtunk össze! Azt hittem, ez igazán megnyugtatja és kielégíti. Hiba! Utána megszületett a fiam, akit az élet ajándékának tartok. És itt jött egy újabb félreértés! Én úgy gondoltam, hogy az élet adott nekünk egy hatalmas ajándékot. Kettőnknek! Ella pedig úgy értelmezte, hogy engem ajándékozott meg.

Most, hogy ő teljesítette az ő részét, én jövök. Szép ház a gyermekünknek, a családunknak. Elvégre az én reszortom a fészek megépítése. Ő megszülte az utódot, én meg teljesítsek másként. Meg is mondta, hogyan. Azonnal.

Természetesen eldöntötte, hogy a villa megépítését magam irányítom, és természetesen abbahagyom addigi munkámat, ami egyben hivatásom is. Jó kezem van, ügyes szaki vagyok, ez tény. Imádok kőműveskedni, fúrni-faragni, még a vízvezetéket is beteszem. Bútort is készítettem már. De ezek kreatív hobbyk, melyekre az embernek vagy van kedve, vagy nincs. Különben pedig műemlékvédelmi építész vagyok, már bocsánat.