Miközben a külvilág negatívumaitól óvjuk őt, gyakran végig sem gondoljuk, hogy otthon is érhetik gyermekünket az egész életén nyomot hagyó hatások.

Alkoholizálás és cigarettázás: teljesen elfogadott szokások, bár naponta hallhatjuk, olvashatjuk, hogy fel kellene hagyni velük, mert "károsítják a saját és környezetünk egészségét". Sok ember mégsem képes letenni sem a poharat, sem a bűzrudacskát. Az okok sokfélék lehetnek:  csak azért is megmutatom, hogy nekem ez nem árt vagy nem fogjuk fel a veszély valódiságát, esetleg környezetünkben ilyen a viselkedési norma, és nem akarunk kilógni a sorból. Szóba kerül még a genetikai hajlam is, hiszen egyre több kutatás utal arra, hogy a gének is szerepet játszanak a szenvedélybetegségek kialakulásában.

A káros szenvedélyéről lemondani képtelen felnőtt különösen nagy felelősséget visel, ha gyermekei vannak, akik nap mint nap szemtanúi, sőt elszenvedői az ő dohányzásának, italozásának. Magyarországon van egy olyan fajta közvélekedés, hogy mindenkinek jár az a kis ital vagy cigaretta, és senkinek semmi köze hozzá, hogy más otthon mit csinál. Azt azonban jó észben tartani, hogy a saját szabadságunk korlátai ott vannak, ahol az mások egészségét veszélyezteti.

A passzív dohányzás már magzati korban károsítja a gyermeket, akár úgy, hogy maga az édesanya cigizik, akár úgy, hogy a mama is csak elszenvedője mások dohányzásának. A dohányzó anyák újszülöttjei kisebb súlyúak lehetnek, mert a cigarettafüstben lévő szénmonoxid megköti a vér hemoglobinját, és ezáltal csökken a vér oxigénszállító képessége. Ezenkívül a dohányfüstnek kitett gyerekek légúti problémákkal küzdenek, és a vér alacsonyabb oxigénszintje később is fejlődési, tanulási lemaradást okozhat. Ma már szinte bizonyos az is, hogy legalább 60 százalékkal lehetne csökkenteni a bölcsőhalál előfordulását, ha egyetlen csecsemő környezetében sem cigarettáznának!

Az alkoholfüggőséget az egész család betegségének is nevezhetjük, felnőtt és gyerek egyaránt megszenvedi az italozó családtag káros szokását. Az ivás tönkreteheti a hozzátartozók életét, és a gyerek felnőttkorára is kiható következményei lehetnek. Magyarországon az egy főre jutó töményszesz-fogyasztás folyamatosan nő, jelenleg 10 liter/fő/év körül alakul, és ebbe az arányba bele van számítva mind a 10 millió honfitársunk! Körülbelül egymillió magyar fogyaszt rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt, minden ötödik férfi és minden huszadik nő nagyivónak számít.

Ezek a döbbenetes adatok akkor elszomorítóak igazán, ha tudjuk, hogy a várandós anyák mértéktelen italfogyasztása árt a babának, aki emiatt alkoholos magzati szindrómával születhet. Az ilyen babák a normálisnál kisebb súlyúak, agyi és koponyacsonti deformitások alakulnak ki náluk, az arcuk is jellegzetesen torz, a szemük kicsi, az arcuk pedig hosszúkás és lapos. Mielőtt bárki megijedne, itt nem az alkalmanként 1-1 pohár bort elfogyasztó kismamák babáiról van szó, hanem az alkoholt mértéktelen mennyiségben fogyasztó anyákéiról.

Amerikai kutatások szerint az alkoholista szülők mellett felnövő gyerekek amellett, hogy gyakran fizikai bántalmazásnak is ki vannak téve, egész sor pszichés problémával kénytelenek megküzdeni. Bűntudatuk van az anya vagy az apa italozása miatt, úgy érzik, hogy ők az okai a szenvedélybetegségnek. Tehetetlennek érzik magukat, állandóan félnek, és ez kicsi gyerekeknél gyakori sírásban, ágyba vizelésben, éjszakai rémálmokban nyilvánul meg. A már közösségbe járó gyerek szégyelli szülőjét a társai előtt, magányos, befelé forduló lehet, alacsony lesz az önértékelése, és depresszív tüneteket mutathat.

A gyerekek nagyon sokféle úton-módon tanulnak, utánoznak. Amíg kicsik, pár évesek, a szüleik szokásai, viselkedési mintái hatnak rájuk a legerősebben. Az a gyerek, aki dohányos, italozó, bántalmazó környezetben nő fel, nagyobb valószínűséggel fogja ezt a saját felnőtt életében folytatni, mint az a gyerek, aki nem tapasztal szenvedélybetegséget a családjában. Ráadásul a könnyen hozzáférhető alkohol és cigaretta már nagyon korán kipróbálásra csábíthatja a kicsiket, akik úgy gondolják, hogy nincs ebben semmi rossz, hiszen anya vagy apa is használja a szereket.

Szülőként el kell gondolkodnunk azon, hogy mi magunk a jó úton járunk-e. Mit akarunk átadni a gyermekünknek? A viselkedésünk és szokásaink milyen üzenetet közvetítenek a család legfiatalabb, befolyásolható tagjainak? Lehet, hogy a szavaink és a tetteink nem állnak összhangban egymással? Ne feledjük, hogy amit teszünk sokkal komolyabb nyomot hagy a gyermekben, mint amit mondunk, és cselekedeteinknek hosszantartó következményei lehetnek.

Császár Tímea